A hosszú és teljes értékű párkapcsolat titka nem az, hogy péppé roncsoljuk a másik személyiségét, mert nem olyan, amilyennek látni, megélni szeretnénk. Bölcsebb és jóval eredményesebb, ha azon dolgozunk, miként tudjuk elfogadni a másik tulajdonságait úgy, ahogy azt ő megélni, és ezzel együtt felénk adni tudja.
Annyiszor hallom a terápiás kiskuckómban, hogy a másik mennyire „nem jó”. Ezt hosszú monológokban lehet ám sorolni, a lista végtelen és kimeríthetetlen.
Ilyenkor egy otthon is végezhető, nagyon egyszerű technikával mérem fel, hogy vajon aki éppen szidalmazza a párját, az mennyire érett a kapcsolatában. Íme:
Megkérem az illetőt, hogy nézzen rá a másik, mellette álló fotelra, és mondja el, mit élhet meg az a másik, amíg önnel él, beszélget, együtt csinálnak ezt-azt! Egyszer-egyszer azt is kérem, hogy üljön át a másik fotelbe, mintegy helyezkedjen bele a párja/házastársa lelkivilágába.
Háromféle típusra leltem eddig:
- Amint ezt a feladatot meghallja, felpattan, kirohan az ajtón, sőt még az ajtót is rám csapja. Később küldd egy e-mailt, hogy jelezze szakértelmem alacsony szintjét, hiszen nekem egyes egyedül őt kell figyelembe vennem, a másik egyáltalán nem fontos.
- Ha valaki érettebb személyiség, akkor megtörténik egy pillanatra az érzelmi belehelyeződés, de nem engedi be a megélt érzéseket a tudatába, azaz elfordítja saját magát az önnön érzelmi világától is. Ő gondolatban becsukja szemeit, még nem kész az elfogadásra, nincs még azon a szinten, hogy nézőpontot is váltson, ne csak férjet/feleséget, de szerencsére a terápiában benne marad, így az empátiája rohamosan tud fejlődni.
- A legmagasabb szinten állók profin végzik el a nézőpont váltást, és így higgadtabban, nyugodtabban tudják a problémákat meglátni, kezelni, és ezzel megoldani is. Ez nem jelenti, hogy mindent „megesznek, avagy lenyomják maguknak az emészthetetlent” a torkukon. Ők nem forró fejjel és vadul rohannak végig a párkapcsolatok tucatjain, hanem mérlegelve, érzelmi színességet nyerve haladnak saját útjukon. Éreznek, gondolkoznak, mérlegelnek és döntenek – ha maradnak, ha mennek, tolerálóbbak, elfogadóbbak lesznek.
Nos, Kedves Olvasóm! Te hol tartasz? Kimered próbálni a nézőpont váltást?
Ölelés:
Viki, a Léleksimogató
