Megcsalt a párod…

A világ összeomlik benned megcsalás után.

Te azt hitted együtt vagytok, egymásért dolgoztok, és közösen élitek meg a világot.

De ő kilépett ebből.

Didergő merevvé és kiszámíthatatlanná vált a kapcsolatotok.

Elárult, elhagyott, és megcsalt téged.

A megcsalás lebénított és bizonytalanná tett téged.

Most akkor hogyan tovább – mi történik megcsalás után?

Mit lehet tenni, ha kiderült a megcsalás?

Milyen feldolgozási módok lehetnek?

Lehet-e újra kezdeni?

A kapcsolat, a házasság megjavítható-e?

Van-e esély arra, hogy minden a régi legyen?

Vagy valami egészen másnak kell kezdődnie?

Csak a válás lehet a megoldás, vagy van más út is a megcsalás után?

Miként lehet kigyógyulni a megcsalás által keletkezett lelki sebekből?

Van-e olyan recept, ami ezt a gyógyulást segíti?

Mi az a módszer, ami segíthet, hogy újra bízzatok egymásban?

A kapcsolatok jelentős százalékában lesz egy időszak, amikor megjelenik a harmadik fél. Ilyenkor az eddig meghittnek, jónak, vagy elég jónak ítélt kapcsolat megrendül. Szenved a félrelépő és szenved a megcsalt fél is. Többnyire a megcsaltnak sejtése van az eseményekről. Nem tudja, hogy mi zajlik, hisz eleinte minden viszonynak van egy titkolt szakasza, de észre veszi, sejti, hogy valami zajlik az ő tudta nélkül. Ez még akkor is megtörténik, ha a kapcsolat már krízisbe került régebben, és óriási távolság tátong a kapcsolatban, házasságban élőknek.

Ez a cikk nem foglalkozik azzal, hogy miként derül ki egy félrelépés, vagy megcsalás. Többnyire a megcsaló „véletlen” lebukik, és felszínre kerül a valóság:
Mégse a cégnél kellett túlórázni.
Nem igaz, hogy a legjobb haver volt bajban, és őt kellett támogatni… stb.
Vannak durvább megcsalások is, amikor valamelyik fél igencsak hosszan ápol 2 kapcsolatot. Ezt is lehet évekig csinálni, de mindig vannak jelek, amik mutatják: van egy harmadik.

A változatosság abban van, hogy a megcsalt fél, „mikor teszi ki az asztalra”: ő tudja, hogy ez az van, illetve a megcsaló mikor fárad bele e kettős életébe, és mikor válik meg titkátol a tartós kapcsolata előtt.

Itt még jöhet egy időszak, amikor a megcsalt tagad és tagad és tagad, de aztán a stressz a feszültség és a csalásban való részvételt kísérő érzések (szégyen, bűntudat, önvád) olyan teherré válnak, ahol kimondódik:

„IGEN, MEGCSALTALAK TÉGED!” – jön elő megcsaláskor…

Innen három úton mehet tovább a pár:

1. A pár, a hazás társak beismerik, hogy elbuktak, majd szembenéznek a krízissel, párterápiába jönnek, és feldolgozzák a történteket. Ez nem azt jelenti, hogy tutira fényesre csiszolják a megrozsdásodott kapcsolatukat, majd mosollyal teli arccal, boldogan távoznak! Fogalmam sincs miként fognak tovább együtt élni. A cél: a megértés, és a dolgok tisztázása, és annak feltérképezése: mivé alakítható a párkapcsolat ebből a krízisből?
2. Minden marad a régiben, és a problémák, a gondok, a megcsalás okozta feszültségek a szőnyeg alatt landolnak. Nem változik az életük semerre, a kapcsolatuk is megreked. Ennek egészségre ártalmas veszélye is van. Kutatások bizonyítják, hogy a kapcsolattal való megelégedettség emeli az egészség szintjét, mígy a kapcsolati gondok egészségügyi problémákat, betegségeket is okozhatnak.
3. A kapcsolat nem bírja ki a megcsalás krízisét, a házasság felbomlik, elválnak, külön mennek. Itt is van értelme egy válás terápiának, mert nem véletlen jött be a harmadik. Ha egy külön válás idején a pár a válásterápiát végig csinálja, akkor lehetőséget kapnak a kapcsolat méltó zárására, a problémák megértésére, amik további kapcsolatban nem veszélyeztetik majd a jövőbeni kapcsolatokat.

Most csak az első pontról szeretnék mesélni, hogy tudd, miként zajlik a megcsalás utáni párterápia.

Ahhoz hogy ebben a helyzetben ti működni tudjatok, és feldolgozzátok a megcsalás sérülését, a kapcsolat megrendülését először is bizalmat próbálok nyerni tőletek. Igyekszem olyan légkört teremteni, hogy minden elmondható és behozható legyen.

Ehhez mindkettőtöket segítelek, hogy ne érezzétek magatokat bűnösnek vagy hibáztatva. Nem segít, ha bűnbakot keresünk vagy pálcát törünk a „vétkes” fején. Sőt tovább megyek, ne is keressük a vétkest!

A megcsalás utáni párterápia legelső szakasza egyfajta alapletétel a terápia mellett. Megállapodunk: ki mit tehet és ki mit mondhat a továbbiakban. Óva intek minden felet, hogy a terápián hallottakat felhasználja a másik ellen pl. egy haragvó pillanatban. Így addig nem is megy tovább a párterápia, mígy meg nem győződünk arról mindhárman, hogy van egy szint, ami tartható. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet veszekedni, haragudni, kiabálni. Inkább egyfajta viszonyulást alakítunk ki, amiben megállapodunk, hogyha eldurvulnának a terápián kívüli pillanatok, akkor milyen megoldást lehet alkalmazni, hogy ne kerüljön újra a megcsaló bűnbakká, és támadható felületté. Semmi haszon nem származik ugyanis abból, ha vég nélkül ütjük vágjuk a félrelépőt tette miatt. Ez befagyasztja a kapcsolatot egy betegítő és romboló szintre, ahonnan jobb mielőbb visszakerülni a bizalmat sugárzó tűz melegébe.

Ha meg van ez a szint és lepróbált, azaz működik, akkor veszi kezdetét a megértés szintje.

Nagyon fontos, hogy legyen egy narratíva a történtekről, ami szervesen kapcsolódik a párkapcsolat összes történéséhez. Minden krízis egy lehetőség, hogy magasabb szinten szerveződjünk, mint ahol a megcsalás előtt voltunk. Soha nem a harmadik megjelenése okozza a kapcsolat nehézségét. Valami mindig behozza a viszonyt, és kiviszi valamelyik (vagy esetleg minkét) felet a tartós kapcsolatból, házasságból. Tehát az ok korábban jelen volt a kapcsolatban, de ez az ok nem „egy konkrét valami”, nem egy dolog. A párterápia kezdetén ezen ok(ok) megtalálása a cél. Hogy a kapcsolat egy részeként, mint egy láncszem jelen maradjon, és megértése mentén az is világra kerüljön, hogy a továbbiakban ezzel az okkal hogyan fog a pár megküzdeni. Mit kezdenek majd a korábban történtekkel, hogy ne legyen a kapcsolat jövőjére nézve egyfajta veszélyforrás.

Ebben a szakaszban fontos, hogy mind a megcsalt és mind a félrelépő jelenlegi élethelyzete és korábbi egyéni életútja is tisztán láthatóvá váljon. Sokszor van, hogy a kapcsolati nehézség valójában másodlagos nehézség, mert a kapcsolatban vagy házasságban lévő valamelyik fél, egyéni krízissel, életút gondokkal is küzd. Nehéz ezekkel szembenézni, és könnyű őket kikerülni. Ha az egyén szintjén nem születik egy megoldás, gyógyulás, akkor a párkapcsolat szintjére tevődik át a fókusz, és annak a megélése, hogy itt valami baj van. Ez hozza be a harmadikat, a viszonyt. Ahhoz, hogy ezt tisztázzuk, beszélgetünk a párkapcsolat viszony előtti állapotáról, és arról, kivel mi történt éppen: hogy volt a viszony kezdete előtt a férj és hogy volt a feleség.

Nagyon fontos, hogy itt minden kimondható legyen őszintén és nyíltan. Nem megy jól a beszélgetés, ha valamelyik fél nem elkötelezett az elsődleges kapcsolat felé, és ha nem tudja magát átadni 100%-osan a párterápiának.

Lehet, hogy a viszonyt se szüntette meg, hanem egyszerre szeretné: megtartani az elsődleges kapcsolatot és a külső felet, a harmadikat is.

Sajnos ez nem működik. Ha a cél a párkapcsolat vagy házasság rendezése, akkor ott nem lehet külső viszony, nem lehet jelen már az életben a harmadik fél, a szerető. Így a párterápiának az is része, hogy ezt le lehessen zárni. Nehéz időszak ez nagyon. Ott van a megcsalt fél sértettsége, fájdalma, és megjelenik a hűtlen fél vesztesége is, ami mentén megjelenik ennek a fájdalma is.

Ilyen esetben egyszerre dolgozunk a történteken, és mindkét fél fájdalmán. Nem lehet verseny abban, hogy kinek fáj jobban, és az sem vezet sehová, ha a megcsalt fél ennek a veszteségnek a fájdalmán kárörvendőn örömködik. Ez a párt nem egymás felé viszi, hanem egymás ellen fordítja. A párterápiának ez a legnehezebb szakasza, hiszen el kell ismernie mindkét félnek, hogy a másik is szenved, a másiknak is fáj a lelke.

Amennyiben már biztosak lehetünk, hogy csak ketten vannak a tartós kapcsolatban, és nincs külső harmadik, akkor áttekintjük az eddigi kapcsolat történéseit. Fontos, hogy minden résztvevőnek a párterápiában rálátása legyen önmagára és a kapcsolati történésekre, eseményekre is. Ez vonatkozik mind a párra és mind a terapeutákra is. Akkor tudunk együtt dolgozni a megoldáson, ha némileg látjuk az egészet és nincsenek téves vagy hiányzó láncszemek.

Fontos az is, hogy nekem, aki a terápiát vezetem, ne legyen előítélet vagy elvárás bennem. Ebből értendő, hogy nem tudok senkinek egy konkrét megoldást mondani vagy receptet adni a kapcsolat gyógyítására. Ezt mindig a pár dolgozza ki magának, de ott vagyok én és esetleg a kollégám, akik támogatjuk ezt a folyamatot. Jelzünk, ismétlünk, visszautalunk, és TÁMOGATUNK, ELFOGADUNK!

Ugyanez a cél a pár mindkét tagjánál ott lebeg: végtelen empátia szükséges ahhoz, hogy a pár mindkét tagja megenegdje magának, hogy együtt érezzen a másikkal. Azaz a megcsalt fél érezze át a megcsalónak, félreklépőnek az érzéseit, és fordítva: a magcsaló is tudjon elmerülni a megcsalt fél érzéseiben.

Ez tudom, hogy nem könnyű, és nem is ez az első állomása egy párterápiának, hanem egy fontos szakasza. Első körben a sértettség, a harag, a bűntudat és szégyen lesz a terápia kísérője, de ahogy ezek kihangosodhatnak, megjelenhetnek, majd lehet rajtuk vagy velük dolgozni, úgy lesz egyre könnyebb az empátia és az együttérzés megélésével is találkozni.

Ha ezt a szintet átéli a pár, akkor már van egy olyan érzelmi bázis, amire lehet a további megcsalás utáni párterápiát szakaszait építeni: kimunkálható a bocsánatkérés, a felelősségvállalás, és a jóvátétel is.

Úgy lehet újra kielégítő és biztonságot adó kapcsolatba kerülni, hogy egyrészt meghagyjuk a kapcsolat eseményeit abban a a köntösben, ami akkoron volt rajtuk. Azaz a párterápia nem jelenti, hogy ami rossz volt, az mostantól szuper jó esemény lesz, mert terápiában feldolgozódott. Ilyen nincs. Ha valami fájdalmas volt, akkor maga a fájdalom enyhülni fog, nem lesz bénító és energiarabló, de lehet, hogy nem lesz belőle teljesen fájdalmatlan emlék.

Ahhoz, hogy a fájdalom és sértettség enyhüljön, két fontos eseménynek kell megtörténnie

megcsalás után: a BOCSÁNATKÉRÉSNEK és a JÓVÁTÉTELNEK

Ez nem azt jelenti, hogy a megcsaló hajbókol a megcsalt előtt, és hagyja, hogy utóbbi üsse-vágja, ahol tudja. lehet, hogy mindketten bocsánatot kértek egymástól. Számtalanszor hallottám már munkám során, „Én ezt nem gondoltam volna, nekem ez nem tűnt fel, BOCSÁNAT!” – és ezt bármelyik fél érezheti.

Ahhoz, hogy a bocsánatkérés értékes és erőteljes legyen, őszintén együtt kell érezni a sértett fél érzéseivel. Azaz nem egy odavetett szó, amit kénytelen kelletlen mond ki a bántó fél. Az érzések átélése mellett segíti a bocsánatkérést, és a korábbi bántások, megcsalások gyógyítását a JÓVÁTÉTEL eseménye.

Itt az a fél, aki a sérülést elszenvedte, jelen esetben, akit megcsaltak, kérhet jóvátételül a megcsalótól olyan dolgot vagy eseményt, amivel úgy érzi az érzelmi sérülések gyógyulni tudnak, vagy olyat, ami a kapcsolati biztonságérzetet növeli.

Ez soha nem lehet a másik félre nézve erőszakos, megalázó vagy olyan, amivel a korábban megcsaló egyáltalán nem ért egyet. Csak is olyan momentum lehet, ami nem okoz sérülést egyik félnek sem. A cél a kapcsolati bizalom helyreállítása és a kapcsolati jóllét fejlesztése. Ha valakinek „lerúgják a veséjét” vagy megszégyenítik egy korábbi tette miatt, az biztos, hogy a továbbiakban nem biztonságot és kapcsolati jóllétet fog megélni.

Ölelés:
Viki, a Léleksimogató