Az elmúlt két hétben többen mesélték, hogy bűnösnek érzik magukat, mert kicsi gyermekként „olyat” csináltak.

Ilyenkor részletekbe menően átbeszéljük, hogy mit jelent az „olyat”?

A válasz végtelenül egyszerű és teljesen ártalmatlan cselekedeteket takar: pl. simogatta a saját punciját, fütyijét (kinek mije lett), vagy esetleg a barátnőjét, ovis csoporttársáét is….

Engem messzemenően felháborít, hogy vajon ez a természetes, ártatlan, sőt a szexuális fejlődésünkkel együtt járó, örömöt okozó cselekvés, hogy lehet, hogy a bűn kategóriába csúszik bele?

A válaszom nem teljes, ám konkrét tényeken alapszik, azaz:

• vagy a szülői, nevelői környezet tabusította a témát, és kiáltotta ki ideje korán, hogy „Kezeket a paplan fölé!”, magunkhoz „nyúlni” bűn,
• vagy valaki visszaélve a gyermek naivitásával és annak bizalmával, beszennyezte az illető testiségét, szexualitását, azaz szexuálisan molesztálta, vagy bántalmazta.

Mindkettő ártalmas, és mindkettő évek, sőt évtizedek elmúltával is mérgez, személyiséget rombol! Megnyugtatásul: mindkettő ártalmától meg lehet szabadulni és egyben fel lehet szabadulni.

A szex, az önmagunk és társunk testének szeretete és élvezete, ami NEM BŰN, hanem örömteli együttlét, ami a kapcsolatot erősíti, és a szerelem beteljesülését biztosítja!

Ölelés:
Viki, a Léleksimogató