Nyílt levél anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek, nevelőknek….
Az akarat világát éljük. Vannak akik még tiltakoznak és küzdenek, vannak akik már megadták magukat, és persze vannak akik már spirituálisan túlléptek rajta, azaz megtisztultak.
Hogy miről beszélek? A ránk zúduló lehetőségek kiélvezéséről, a tárgyak megszerzéséről, az „azonnal legyen nekem jó” lehetőségéről.
A gyerekek nagyon nagyok ebben! A személyiségük még kibontakozóban, hiszen mindannyian az öröm élvezetével születünk, egyfajta szükséglettel, hogy azonnal kapjuk meg a „valamit”, mert az akkor jó nekünk. Ez az élet kezdetén rendben is van. Ha mindezt megkapja egy kisbaba, akkor lesz egészséges bizalma, önbizalma, önbecsülése (lehet, h rémisztő, de ez az élet első 2 évében eldől!) Aztán ahogy bonyolódik a világ, hiszen egyre nagyobbak leszünk, egyre „két lábon” járóbbak, úgy jutunk el szép lassan, évek leforgása alatt a szükségletek kielégítésének késleltetéséhez.
No de azért minden szülő előtt ismerős ez a helyzet:
Áll a gyerek valahol, és üvölti, toporzékolja, hisztizi: AKAROOOOOOM a …….! (mindenki helyettesítse be az általa tapasztaltakat). A másik variáció ennek a fordítottja: „NEM AKAROOOOOOM a …… (ismét építs be saját élményt 🙂
Mit tesz a szülő? …
Aki megadta magát a rázúduló lehetőségek tömegének, többnyire megadja a „valamit”.
Aki tiltakozik és küzd, az próbál valamilyen keretet szabni minden gyerektől jövő „támadásnak”.
Aki megtisztult már, no neki nyert ügye van – őt ilyen trauma nem éri (vagy mégis?)
És most jön a csavar:
Amikor az a hisztis, akarnok kölyök megnő, akkor szembesül ám mindennel, amit egész életében kapott, lett légyen az jó vagy rossz. Ám meg is éli annak következményeit… szintén a jót és a rosszat is:
Tipikus eset:
„A szüleim mindent megvettek. De tényleg. Bármire mutattam, az nekem azonnal lett. Csak most kezdem látni, hogy ezt mennyire elszúrták. Ez olyan mélyen belém épült, és most tele vagyok frusztrációval, dühösséggel, csalódottsággal, ha valamit nem tudok magamnak azonnal megadni. Ráadásul nem tanultam meg küzdeni sem, nem tudom, hogy tartsam magam kordában, és hogyan élvezzem ki a dolgokat. Mindent azonnal akarok, aztán ott van, de már nem jut rá idő, mert jön a következő „akarom”…. De jó lett volna, ha néha nemet mondanak, akkor megerősödtem volna, most biztos jobb volna…”
Jogos a kérdés: hogyan adhatok boldog jövőt a gyermekemnek?
- Önvizsgálat: miért is fontos nekem, hogy mindent megadjak a gyermekemnek?
- Mérlegelés: mire mondhatok azonnal igent, és mire mondjak nemet?
- Időkérés – 1 mondat aktív alkalmazása: „Látom nagyon szeretnéd ezt a „valamit”, ám kérlek, adj időt, hogy átgondoljam, hogyan, mikor, milyen formában tudnád megkapni!”
- Tanulj meg „nemet” mondani!
- Hidd el, hibázhatsz! Ember vagy, esendő, tele jó és kevésbé jó érzésekkel, történetekkel, emlékekkel! Nem kell mindenben profinak lenned, de azért ez tanulható ám!
- SOHA NEM KÉSŐ ÚJRA KEZDENI!
Ölelés:
Viki, a Léleksimogató
